Sok ember sokféle módon örökíti meg a naplementét, Makovics Kornél kicsit ritkább és bonyolultabb technikát alkalmaz.
"A mellékelt fotót egy 300mm-es teleobjektívvel készítettem az APSC szenzoros gépemen, ami full frame érzékelő esetén 450 mm-nek felel meg. Ekkora gyújtótávolságnál ugyanis egészen hihetetlen szépségű a hatalmas lemenő nap…
Nem könnyű megtalálni azt az ideális helyszínt, ahol nem lóg bele semmiféle zavaró képelem a készülendő fotónkba és szépen rálátni a horizontra. Ha mégis rálelünk, az már fél siker...
Amikor naplementét fotózom, a fokozott hatás kedvéért hdr képet készítek el öt különböző fényértékkel, ami lehet például -3 ,-1.5 , 0, +1,5 , +3. Majd ezt egy program segítségével összeillesztem 32bites színmélységben. A kép elkészítését nagyban nehezíti, hogy ekkora zoom tartománynál a szó legszorosabb értelmében látni, hogyan megy le a nap, ami elég nagy gondot okozhat. Ha túl lassan exponálunk és túl sok a szünet a képek között, a végén nem lehet összerakni azokat, mert a nap ezen időtartam alatt akkora utat tesz meg, hogy mindegyik kockán máshol lesz. Ez az összerakott fotón egy szétcsúszott napkorongot fog eredményezni.
Ennek elkerülése végett jobb, ha minél nagyobb érzékenységet használunk (ISO 600-800) így lényegesen lerövidül az exponálási idő.
A gyakorlatban én a gépet egy fix állványra helyezem, majd egy infravörös kioldóval exponálok. A gépvázba már előre beállítottam a HDR képhez szükséges öt kép fényérték eltolási paramétereit, majd ötször exponálnok a távirányítóval és kész is a nyers alapanyag! Mindig RAW formátumban fotózom, mert azok jobban szerkeszthetőek utólag. A távirányító azért szükséges, mert ha kézzel nyomom le a gombot, rezgést kelthetek, ami utána visszaköszön a képeken.
Jó tanácsként pedig a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz:
HDR képek esetén rengetegen túlhúzzák a fotót, túl sokat akarnak megmutatni és nagyon eltérnek a valóságtól, ezáltal „aura”, fénybúra jelenik meg a körvonalak mentén, ami alapvető szerkesztési hiba. A kevesebb gyakran több, egy HDR kép akkor a jó ha szép és természetes! "
(Nagy Anita) IDE kattintva olvasható az eredeti cikk
