Sorozatunkban kísérletező kedvű fotográfusok mesélnek kedvenc képeik megvalósításáról, ma Makovics Kornél fotográfus avat be minket a tejútfotózás rejtelmeibe...
A tejút fotózás talán legfontosabb momentuma, hogy kellő sötétség szükségeltetik hozzá, ami azt jelenti, hogy messze a várostól, mindenféle közvilágítástól és fényszennyezéstől mentes helyen készüljünk elő a fotózásra. Erre a célra már léteznek kimondott fénytérképek is, így előre, otthonunkból kinézhetjük az optimális helyszínt. Minderre azért van szükség, mert a fényforrások elnyomják a csillagok fényét és ez befolyásolja a képünk minőségét. Talán meglepő lehet, de maga a Hold is ezen nemkívánatos fényforrások közé tartozik, ezért fotónk elkészülésének legjobb időpontja az Újhold ideje, ekkor ugyanis fel sem kel a Hold.
Nagyon sok szabályt be kell tartanunk ahoz, hogy sikerüljön elkészítenünk képünket.
Először is kell egy nagyon stabil állvány, a bemozdulás elkerülése végett. Majd szükségünk lesz egy olyan tükörreflexes fényképezőgépre is, amiben elég érzékeny szenzor van és kevésbé zajosodik magas érzékenységnél. (ISO) A full frame gépek ebből a szempontból előnyt élveznek.
Szükségünk van egy fényerős objektívre, ami maximum f2,8 fényerővel bírjon és nem árt ha a lehető legszélesebb látószöggel rendelkezik, hiszen minnél nagyobb a látószög annál több látszik majd a képünkön a tejútból. Több expoból is össze lehet rakni egy képet, de abban az esetben a tejút már torzlni fog.
Ha mindez megvan, akkor felállítjuk a gépet az állványra és elkezdhetünk fotózni... Én egy Pentax K-5 típusú gépet használok és egy Samyang 10mm f2.8 vagy Samyang 8mm (halszem) objektívet.
Fontos tudnivaló, hogy amikor a gépet az állványra tesszük, a stabilizátort mindenképp kapcsoljuk ki, mert ha nem tesszük meg, saját magát gerjesztheti és ezáltal nem fogunk tű éles képet kapni. Ugyanez a teendő az autofókusszal. A nagy sötétben a géped nem fog fókuszpontot találni, tehát ki kell kapcsold és manuálisan kell beállítanod a jó fókusztávolságot. Ezt a fókuszgyűrű végtelenre tekerésével vagy egy minimálisan attól vissza tekerve teheted meg.
Ha mindezzel elkészültél, már csak a fotózás maradt. Az érzékenységet én ISO 1600-6400 között szoktam megválasztani, így már gyönyörű szépen látszani fog a tejút. A kamerát soha nem kézzel sütöm el, mert az plusz egy lehetőség, hogy bemozduljon a kép, ezért távkioldót használok tükörfelcsapással együtt.
Az expo időtartalma még nagyon fontos, nem lehet túl hosszú, de túl rövid sem. Minél nagyobb a szenzor és minnél nagyobb a látószög, annál tovább tarthat az expo idő anélkül, hogy a csillagok bemozduljanak. A következő oldalon látható táblázat alapján ki lehet számolni , hogy egy adott paraméterekkel és látószöggel rendelkező felszerelésnél mennyi az az idő, amit ki lehet exponálni bemozdulás nélkül.
Ha minden beállítás megvan, akkor egy vagy több képet készítek, akár lefedve az egész égboltot és ezt utólagosan Photoshopban összeillesztem. Sok sikert, szép fotókat kívánok...
IDE kattintva elolvasható az eredeti cikk
